„A görög államadósság nem fenntartható adósságelengedés nélkül. Úgy gondolom, hogy ebben igaza van az IMF-nek, de adósságelengedés nem következhet be, mert az sértené az Európai Unió egész rendszerét.” Wolfgang Schäuble
Wolfgang Schäuble szerint egy tagállam permanens csődje nem sérti az Európai Unió egész rendszerét. Döbbenetes, hogy ilyen emberek döntenek az EU jövőjéről!
Hogyan várhatnánk el az EU-tól, hogy kompetens módon lépjen fel az igazán nagy horderejű ügyekben, ha azt látjuk, hogy évek óta képtelen megoldani egy adósságválsággal küzdő kis tagország helyzetét.
A válság kezdete óta már kétszer kaptak pénzt a görögök, megszorítások sorát vezették be, aminek következtében a munkanélküliek száma 1,3 millióra nőtt, a lakosság 40%-a szegénységi küszöb alá került. A válság kezdetén a GDP arányos államadósság 115%-on állt, de a válságkezelés hatására mára 177%-ra nőtt és a csőd elkerülése érdekében az országnak ismét mentőcsomagra van szüksége.
Végtelen cinikus ebben a helyzetben az EU további megszorításokat szorgalmazó politikája. Valószínűleg az EU-ban is tudják, hogy Görögország államadóssága visszafizethetetlen. Valószínűleg azt is tudják, hogy a megszorításokra épülő válságkezelési modell egy olyan adósságspirálba kergeti Görögországot, ami nem oldja meg a problémát, hanem inkább csak fokozza azt. Minél inkább megszorítanak ugyanis, annál nagyobb lesz a recesszió. Minél nagyobb a recesszió, annál jobban romlik a GDP arányos államadósság. Ez történt az elmúlt években is, ezért nőtt folyamatosan a görög államadósság a megszorítások ellenére is. Téves az a válságkezelési modell, amely egyre rosszabb helyzetbe hozza a kezelendő pácienst.
Ha az EU az egyetlen lehetőségként a további lecsúszást kínálja a görögök számára, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a görögök úgy fognak tárgyalni, mint akinek nincs vesztenivalója.
Vagy a bevándorlók, vagy Európa érdekeit képviseljük. Középút nincs, mert a két érdek homlokegyenest ellenkező.
Egy homoszexuális zsidó szervezi a homofóbiára és xenofóbiára épülő kampányokat. Ennél abszurdabbat még a Kétfarkú Kutya Párt sem találhatna ki.
A hazai liberálisok rettegnek az erdélyi magyaroktól, de ugyanakkor kiállnak az írástudatlan iszlám emberek magyarországi bevándorlása mellett.
Az, hogy mi számít betegségnek, csak döntés kérdése, de persze egy döntést nyomásgyakorlással is ki lehet erőszakolni. 1974 előtt az Amerikai Pszichiátriai Társaság (American Psychological Association) szociopata személyiségzavarnak, azaz betegségnek tartotta a homoszexualitást. Az pedig, hogy lekerült a listáról az annak köszönhető, hogy 1970-től kezdve homoszexuális csoportok többször megzavarták az APA gyűléseit, és a homoszexuális mozgalom nyomás alá helyezte a társaságot. Amikor a homoszexualitás-kutató Irving Bieber referált az APA 1970-es kongresszusán, egy titokban bejutott meleg aktivista félbeszakította és szidalmazta a professzort. 1971-ben betörtek a társaság egy díjkiosztó rendezvényére és kijelentették: a pszichiátria az ellenség megtestesülése. Végül a homoszexuális lobbi kiharcolta, hogy meghallgassa őket a diagnózislista felülvizsgálatáért felelős bizottság, amiben egy homoszexualitás-szakértő sem ült. Semmiféle tanulmányt nem mutatott be senki, amely alapján indokolt lett volna a felülvizsgálat. Míg más esetben ilyen kérdésről hosszú ideig tartó, széleskörű szakmai vita folyik, ez esetben egy tollvonással törölték a diagnózislistáról a homoszexualitást. 1978-ban egy kérdőívet küldtek körbe az APA tagjainak, amire öt évvel a homoszexualitásnak a diagnózislistáról való törlése után is a kitöltők 68 százaléka azt válaszolta, hogy továbbra is emocionális zavarnak tartja a homoszexualitást. Mind a mai napig sok pszichiáter a homoszexualitást a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus következményének tartja. A homoszexualitás genetikus hátterét eddig egyetlen kutatásnak nem sikerült igazolnia. A heteroszexualitáshoz való visszatérés tehát lehetséges a homoszexuálisok számára. Ezt egyszerűen az bizonyítja, hogy rengeteg példa van rá, és a pszichiáterek a mai napig foglalkoznak is ilyen terápiával.
Az 1973-as döntés egyik indoka az volt, hogy a homoszexuálisok közt nem fordulnak elő gyakrabban pszichés betegségek, mint a heteroszexuálisok közt. Nos, ez téves feltételezés volt. Egyre több tanulmány épp az ellenkezőjét bizonyítja. Christl Ruth Vonholdt kapásból idéz hat ilyen tanulmány cikkében, többek közt Amerikából, Angliából, Hollandiából és Új-Zélandról.
Az 1973-as döntés következménye az lett, hogy a homoszexualitással kapcsolatos oknyomozó kutatásokat tabusították, és azok a homoszexuálisok, akik változni szeretnének, sokszor nehezen találnak terapeutát, aki hajlandó lenne velük szóba állni ez ügyben.
Jelenleg ott tartunk, hogy a pedofíliát és a szadomazochizmust normálisnak tartó szexológusok töröltetni akarják a betegséglistáról ezeket a betegségeket, arra hivatkozva, amiért a homoszexualitást is törölték annak idején.
Néhány kép a 2008-as san francisco-i pride-ról.
Elnök úr, kénytelen vagyok tényleg a nagy amerikai filozófust, Murray Rothbardot idézni, aki azt mondja, hogy az államnál nagyobb tolvaj nincs. Az adózás olyan rendszer, amiben a politikusok és bürokraták ellopják állampolgáraik pénzét, hogy a lehető leggyalázatosabb módon eltékozolják. Ez a hely sem kivétel. Hihetetlen és igazából nem is értem, hogyan tudnak komoly arcot vágni, amikor az adó kijátszásáról beszélnek, az egész Bizottság és a Bizottság bürokratái kikerülik az adóztatásukat. Önök nem fizetnek adókat úgy, ahogyan az állampolgárok adóznak. Önök folyton seftelnek. Összetett adókulcsok, felső adóküszöbök, hozzájárulás nélküli nyugdíjrendszerek. Önök a legnagyobb adókerülők Európában, közben itt ülnek, és prédikálnak. Nos, az üzenet kezd eljutni az Európai Unió embereihez. Azt fogják majd látni, hogy az euroszkeptikusok minden korábbinál nagyobb számban térnek vissza júniusban, minden korábbinál nagyobb számban. De még rosszabbat mondok, amint kiismerik Önöket az emberek, nem kell sokáig várni, és megostromolják ezt a termet, és felakasztják Önöket, és igazuk lesz!
A sajtó mögött nincs társadalmi legitimáció, hanem pusztán a mögötte álló nagytőke érdekei vagy különféle titkosszolgálatok manipulációi állnak. Akinek kételyei lennének ezen állítással kapcsolatban, annak ajánlom Udo Ulfkotte Megvásárolt újságírók című könyvét.
A sajtó szeretne negyedik hatalmi ág lenni, de a fentiek miatt ezt sosem szabad megengedni!
Megilleti a férfit az önrendelkezési joga a gyermekvállalás kérdésében?
Az Alaptörvény szerint igen, de a férfi mégsem tud élni ezzel a jogával, mert a gyakorlatban ez a jog kizárólag a nőt illeti meg! A férfi ugyanis hiába nyilvánítja ki egyértelműen azon akaratát, hogy nem szeretne gyereket vállalni, egy nő az akarata ellenére is apává tehet egy ilyen férfit. A nő büntetlenül mondhatja ugyanis a férfinak, hogy „Ne izgulj, szedem a fogamzásgátlót!”, miközben nem szedi, mert éppen a terhességére készül. A nő tehát büntetlenül megtévesztheti a férfit, a továbbiakban büntetlenül megteheti azt is, hogy a férfi tudta nélkül megszüli a gyereket, megfosztva ezzel a férfit az apai jogok gyakorlásától.
A nő a terhesség 12. hetéig bármikor dönthet úgy, hogy mégsem akarja a gyereket, a férfi nem kap ilyen döntési lehetőséget.
A nő a gyerek megszületése után is dönthet úgy, hogy nem vállalja az anyaságot és örökbe adja a gyereket, a férfi nem kap ilyen döntési lehetőséget.
A nő megteheti azt is, hogy miután korábban eltitkolta a gyereket az apja elől, egy tetszőleges későbbi időpontban mégis megnevezi az apát és tartásdíjat követel tőle.
Ki lehet mondani tehát, hogy a férfinak nincs önrendelkezési joga a gyermekvállalás kérdésében!
A görög válság kitörésekor Angela Merkel a Stabilitási és Növekedési Paktumra hivatkozva azt mondta, hogy nem fognak országokat kimenteni. Két héttel később már arról beszélt, hogy kaphatnak pénzt a görögök bizonyos feltételekkel. Valószínűleg két hét alatt meggyőzték Angela Merkelt a bankvezetők, hogy muszáj lépnie, mert a görög államadósság döntő része európai bankok kezében van. A görögök tehát amikor megkapták a pénzüket, akkor annak 85 %-a azonnal visszakerült a nyugat-európai bankokhoz.
A válság kezdete óta már kétszer kaptak pénzt a görögök, megszorítások sorát vezették be, aminek következtében a munkanélküliek száma 1,3 millióra nőtt, a lakosság 40%-a szegénységi küszöb alá került. A válság kezdetén a GDP arányos államadósság 115%-on állt, de a válságkezelés hatására mára 177%-ra nőtt és a csőd elkerülése érdekében az országnak ismét mentőcsomagra van szüksége.
Erre az elhibázott neoliberális válságkezelési modellre mondtak nemet a görögök vasárnap!
Az ügy előzményeihez hozzátartozik, hogy görög elit hosszú éveken keresztül szétlopta az országot és az adózást elkerülendő offshore cégekbe mentette ki a vagyonát. Eközben a Goldman Sachs különböző pénzügyi műveletekkel 10 éven keresztül segített eltitkolni a valós államháztartási adatokat és meghamisítani a statisztikákat. A görögök tehát háromszor szavaztak úgy a választásokon, hogy nem voltak tisztában az ország valós gazdasági helyzetével. A görögök a válság kezdete óta nem értik, hogy miért az áldozattal akarják megfizettetni a csődbűntett következményeit, ahelyett, hogy megkeresnék és felelősségre vonnák az ország tönkretevőit.
A Sziriza azt vállalta, hogy elszámoltatja az országot szétlopó és tönkretevő oligarcha elitet.
Ezért nyerte meg a választásokat Alekszisz Ciprasz pártja!